Gulyás Klára – Aki mindig ott volt, amikor kellett
Ki az a Gulyás Klára? Engedjétek meg, hogy megosszam veletek, hogyan ismerkedtünk meg.
Emlékszem, amikor 11 éves voltam, Miskolcon, Perecesen laktam, és néha betértem az otthoni közösségi házba. Ott volt ő, egy roma származású fiatal hölgy. Sajnos nem én voltam a legtisztább vagy legjobb gyerek, aki oda járt. De Klára nem fintorgott, nem nézett le, hanem egyszerűen odajött hozzám és beszélgetni kezdett velem. Megkérdezte, ki vagyok, honnan jöttem, és hányszor járok a közösségi házba. Én pedig elkezdtem mesélni. Nem szégyelltem semmit, mert úgy éreztem, megbízhatok benne.
Olyan jól esett, hogy valaki meghallgatott és tanácsokat adott, hogy ne adjam fel, még ha nem is könnyű az életem. Emlékszem, azt mondta: „Alex, benned sok lehetőség van.”
Ahogy telt az idő, sajnos Klára elkerült a közösségi házból. Nagyon hiányzott a jelenléte, de Istennek hála, egyszer véletlenül összetalálkoztunk Miskolc belvárosában. Akkor csak annyit mondtam: „Végre!”, és megöleltük egymást. Akkor megígértük, hogy havonta egyszer találkozunk, és így is volt – egészen addig, amíg Hernádnémetibe nem költöztem.
Ez volt az az időszak, amikor rájöttem, hogy nekem többre van szükségem, mint ami otthon van. Ezért önszántamból bementem a gyermekvédelembe. És Isten ismét megmutatta erejét!
A Miskolci Gyermekvárosban minden szerdán jöttek a Miskolci Egyetem önkéntesei a Csatárlánccal, aminek vezetője Juhász Orchidea (Virág) volt. Egyik nap megláttam valakit… Klára volt az! Nem akartam elhinni. Olyan jó volt látni őt! Klára már nemcsak tanácsokat adott és szeretett, hanem tanult is velem abból a tantárgyból, ami nem ment nekem.
Hat hónapig tartott ez az időszak, és közben közösen tevékenykedtünk egy civil szervezetnél, ahol ő volt a mentorom. Egyszer csak megkérdeztem tőle: „Klára, nem te vagy az én pótanyukám?”
Ő pedig mosolyogva azt felelte: „Hát persze, Alex.”
De sajnos a munkája miatt nem tudott hozzánk járni többé.
Később meghívott egy újabb civil szervezetbe, az UCCU Alapítványhoz. Ott is rengeteget segített nekem, hogy jobban megismerjem a roma kultúrát és hogy megtanuljam, hogyan lehet leküzdeni az előítéleteket. Ez egy csodás időszak volt vele.
De mikor segített nekem a legjobban?
Akkor, amikor kiköltöztem a Miskolci Gyermekvárosból. Ő írta meg az önéletrajzomat, és ő nyújtotta be különböző helyekre – többek között a Kisgergely Cukrászdába is.
Amikor felvettek, nem volt pénzem bérletre, ruhákra, tisztálkodószerekre, ennivalóra. Ő volt az, aki mindent megoldott nekem, csak hogy el tudjak kezdeni dolgozni.
Mai napig tartom vele a kapcsolatot, és ha bármiben segítség kell, rá mindig számíthatok.
És az élet ismét összehozott minket! Klára ma már a tanárom is, hiszen a Tokaj-Hegyalja Egyetemen tanít. A történetünk ezzel újabb fejezetet nyitott, és számomra hatalmas megtiszteltetés, hogy tőle tanulhatok.
Hogy végül kicsoda Gulyás Klára?
Anya. Mentor. Tanár. Barát. Egy darab, amit a szívembe rajzolt az élet.
Köszönöm szépen neked, Klára!
De ő nemcsak nekem segített – hanem a mai napig a hozzám hasonló fiataloknak is.
