Bevezetés

A Belügyminisztérium támogatásával és a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság által lebonyolításra került ROMA-NEMZ-CISZ-23-0425 azonosítószámú pályázat támogatásával készült.

A cigányokról közvetített történelmi ismeretek alapvető nehézsége elsősorban abból adódik, hogy a cigányok, mint transznacionális csoport története különös történelem (Tóth 2006)[1]. A magyarországi cigányok története – a sajátos történelmi viszonyok miatt – kizárólag a többségi társadalom történetének részeként értelmezhető ((Nagy1997, Nagy 2015). Önmagában vett roma történelemről így nem is beszélhetünk, vagyis arról, ami úgy keletkezik, hogy a romákra vonatkozó forrásokat, a történészek kiemelik és elkülönítetten értelmezik, ez történeti szempontból nem követhető gyakorlat (Nagy 1997, Nagy 2015). A német nyelvterületen elterjedt megközelítés, az „anticiganizmus” fogalomkörében vizsgálja a romák történetét és azt kizárólag üldözés és szenvedéstörténetként jeleníti meg (Marsovszky 2015). Magyarországon, a történeti források egyáltalán nem igazolják ezt az elképzelést. Ennek oka, hogy a cigány/roma szónak társadalmi állapot és etnikus csoport vonatkozásában való jelentése egyaránt ismert volt, már a cigányok megjelenésének időszakától, vagyis nem mondható, hogy a történelmi folyamat során csak az etnikus jelentés szerinti megközelítés lehet érvényes (Nagy 1988). Így a romák magyarországi történetét pusztán üldözésként megjeleníteni, elhibázott koncepciónak tűnik (Nagy 2015). Nézőpontunk szerint, a magyarországi cigányok történetét a többségi társadalom történetével párhuzamosan, annak szerves részeként való bemutatása, módszertani indokoltsága mellett más, többek közt pedagógiai vonatkozásban is döntő jelentőségű. Egyrészt, a többségi társadalomhoz tartozó diákok számára lehetőséget ad a roma társadalommal kapcsolatos nézetek/attitűdök formálására, megváltozására, továbbá nyomatékosan bemutatja azt is, hogy a magyarországi cigányok a többségi társadalommal, az egyes történeti időszakokban szimbiózisban éltek. A roma történelem ilyen módon való reprezentációja, a roma társadalomhoz tartozó diákok számára is előnyökkel jár: lehetőséget ad identitásuk felvállalásához és megerősítéséhez. A magyarországi cigányok történetének, a többségi társadalom történetének részeként, az együttélést középpontba állító bemutatása, a pedagógiai gyakorlatban olyan új tudásterület, amely speciális pedagógiai, módszertani megoldásokat is igényel.

Az elméleti keretek, és a történeti kontextus felvázolása után, a mai kor igényeit kielégítő tudásátadásnak, és szemléletformálásnak azokat az új módozatait, vesszük röviden számba, amelyek elősegítik a romákról közvetített történelmi ismeretek középiskolások felé való hiteles közvetítését.

A roma történelem értelmezési nehézségei

A cigány kulturális örökség értelmezése és a cigány életvilágok többségi társadalommal való együttélésének tudományos vizsgálata során megkerülhetetlen kérdéssé vált a cigány fogalomhoz köthető igen sokféle jelentéstartalom. (Oblath 2009. 51). Alapvető nehézséget az okoz a kutatás számára, hogy magát a kutatás tárgyát nehezen lehet definiálni. Ez minden olyan diszciplínának problémát okoz, amely a cigányok történelmével és kultúrájával foglalkozik. A cigány fogalom nehezen való meghatározása abból adódik, hogy az életformájuk, etnikai hovatartozásuk és társadalmi helyzetük szempontjából rendkívül heterogén cigány/roma csoportokat, milyen szempontok alapján lehet önálló csoportként megkülönböztetni a társadalom egyéb szegmenseitől (Oblath 2009).

A cigány kultúrák értelmezése kapcsán, kiemelt jelentőséget kell tulajdonítanunk a tudományos nézőpont kérdésének. Jóllehet egyazon történeti jelenség megközelítéséről van szó, mégis élesen különböző felfogások érvényesülnek. Karakteresen eltér a történetírói megközelítés[2], és a kisebbségpolitikai, szociológiai látásmód. A magyarországi cigányokra vonatkozó történeti kutatások a kisebbségi és többségi társadalom kapcsolatviszonyaiban „az együttélési modellek változásának paradigmájában” értelmezik a több évszázados közös történelmet (Nagy 2007, Nagy 2015). Ezzel szemben a kisebbségpolitikai és szociológiai megközelítések az európai cigányság történetére értelmezési keretként kialakított másik – a szenvedés- és üldözéstörténeti – paradigmában vélik elbeszélhetőnek a magyarországi cigányság történetét (Dupcsik 2009, Majtényi B. – Majtényi Gy. 2012). Abban a történeti kutatás is egyetért, hogy a cigányok magyarországi történetében bizonyos korszakokban tetten érhető az üldöztetés, de azt alapvetően vitatja, hogy ennek oka a folyamatosan jelen lévő rendszerszintű rasszizmusban gyökerezik. (Nagy 2015)

A cigányokra vonatkozó igen kiterjed történeti, kulturális antropológiai és szociológiai kutatások azt igazolják, hogy ugyan rendkívül összetett és sokféle kulturális hagyomány jellemzi a vizsgált cigány/roma csoportokat, ennek ellenére a róluk való társadalomtudományos beszédmódban hosszú ideig az őket egységes csoportként való felfogás jellemezte. A paradigmaváltás az 1980-as években következett be, amikor egyértelműen kimondásra került a cigány kultúrák és történelmek sokfélesége, heterogenitása (Oblath 2006). Az említett tudományágak mai felfogásában négy olyan tényezőt azonosíthatunk, amelyek a cigány életvilágokat érintően közösnek mondhatók:1. nincs egységes roma/cigány történelem és kultúra; cigány kultúrák és cigány történelmek vannak 2. a cigányok/romák transznacionális népcsoportot alkotnak, így ők minden esetben diaszpóra népnek tekinthetőek, akik mindenhol kisebbségben éltek/élnek; 3. az együttélési modellek mentén írható le a roma/cigány és a többségi társadalom kapcsolatviszonya, szemben a szenvedés és üldözéstörténet paradigmával; 4. a kisebbség–többség viszonyrendszernek egy sajátos, más etnikai csoportokkal való együttélésre nem jellemző modellje alkotja a cigányok esetében a vizsgálat tárgyát (Kotics 2020).

A roma történelem és kultúra az interkulturális/multikulturális nevelés koncepciójában

A multikulturalitás koncepciójának megvalósítása során kulcsfontosságú volt annak az oktatási rendszerekben való meghonosítása (Feischmidt 1997, Torgyik–Karlowitz 2006). Ennek egyik lényegi összetevője az új oktatási kánonok kialakítása volt, amelyekben a kulturális különbségek újragondolása vált a multikulturális nevelés meghatározó összetevőjévé (Feischmidt 1997). Ennek a szemléletmódnak lett a következménye az „elismerés politikája”, amely az addig kizárt vagy alulreprezentált csoportoknak biztosította az oktatási rendszerben való hangsúlyosabb megjelenését. Taylor a multikulturális tantervek elsődleges célját abban látja, hogy segítsék a kisebbségek önmagukról alkotott negatív képének, az elsajátított stigmáknak az átalakítását (Taylor 1997).

A multikulturális/interkulturális nevelés fogalma több irányzatot ölel fel, amelyek három alapelvre épülnek: (1) kölcsönös toleranciára és a megértésre nevelés igénye, (2) a különböző kultúrák közös elemeinek megtalálása (3) a nevelés az egyetemes moralitásra irányul (Feischmidt 1997). A multikulturális oktatáspolitika két meghatározó nevelési célt követ, az egyik a kisebbségi tanulók teljesítményének növelése és személyiségének fejlesztése, a másik a különböző kultúrájú és társadalmi helyzetű csoportokhoz tartozó egyének közötti kapcsolat javítása. E célok érdekében alkalmazott legfontosabb módszere: a korábbi tantervek átalakítása oly módon, hogy az általuk közvetített kultúra és történelemszemlélet integratív, sokféleséget tükröző, semmiképpen nem homogenizáló és kirekesztő.

A roma történelem oktatásának a multikulturális oktatási koncepció keretében történő magyarországi bevezetése több okból is szükségesnek látszik. Ennek révén csökkenthető a többség idegenkedése az eltérő kultúrájú csoportokkal szemben, másrészt az hosszútávon elősegíti a kisebbségi csoport integrálódását. Az oktatás ez által fontos kohéziós erővé válik, elkerülve, hogy maga is kirekesztő tényező legyen. A multikulturális nevelés hatékonyan működő oktatáspolitikai stratégia és pedagógiai eszköztár a sokkultúrájú társadalmak népességének integrálására. A multikulturális/ interkulturális nevelés fogalmának számos meghatározása ismert. Banks és Banks (2001) definíciója szerint: “A multikulturális nevelés a nevelés azon területeként definiálható, amelynek fő célja egyenlő nevelési-oktatási lehetőségek biztosítása a különböző rasszokhoz, etnikai és kulturális csoportokhoz, különböző nemekhez és szociális osztályba tartozó diákok számára”. A multikulturális nevelés jellemző sajátossága, hogy figyelembe veszi a sokszínű, sokféle kulturális háttérrel rendelkező társadalomban megfogalmazódó eltérő igényeket, szükségleteket, a plurális értékeket. A multikulturális nevelés célját a fenti szerzők így definiálják: „A multikulturális nevelés egyik legfontosabb célja hozzásegíteni valamennyi diákot ahhoz a tudáshoz, olyan attitűdökhöz, viszonyulásokhoz és képességekhez, amelyek egy plurális, demokratikus társadalom hatékony működéséhez szükségesek, és amelyek a különböző csoportokból származó emberek közötti interakciókat, a kommunikáció sikeres működését segítik annak érdekében, hogy a társadalom és a morál a mindenki számára előnyös, közös jót szolgálja.”

A multikulturális oktatás a nemzetközi gyakorlatban paradigmaváltást is jelent, amely magától értődőnek tekinti a különböző gondolkodásmódok értékként való elfogadását, jellemzője az inkluzivitás, a befogadás, amely mindenki, így a többségi középosztálybeli diák számára is hasznos lehet. A multikulturális oktatás legfőbb jellemzője, hogy tiszteletben tartja a különböző kultúrák értékeit, szokásait, hagyományait. A roma népismeret oktatásában kulcsfontosságú paradigmaváltás csak az interkulturális nevelés, az integrált nevelési rendszer keretében valósulhat meg sikeresen.

Összegző gondolatok

Kutatásunk az ismertetett témakör vonatkozásában a roma és nem roma társadalom legmeghatározóbb történeti korszakainak tudományos vizsgálatára irányult. A magyarországi cigányok történetének a többségi társadalom történetével való párhuzamosan bemutatása a pedagógiai gyakorlatban olyan új tudásterület, amely speciális pedagógiai módszertani megoldásokat is igényel. Az interaktív pedagógiai, valamit az IKT eszközök használata olyan forradalmi áttörést jelent a pedagógiai kultúrában, és e szenzitív témakör feldolgozása különösen indokolja a használatukat. Emiatt úgy gondoljuk, hogy a tudásátadásnak és szemléletformálásnak ebben az esetben nem a hagyományosnak tekinthető, formális keretei a legalkalmasabbak. A cél a roma és a többségi társadalommal kapcsolatos történések megismertetése, valamint azok utóhatásainak interaktív formában való közvetítése azáltal, hogy a roma és nem roma emlékezetpolitika kitüntetett terrénumait jeleníti meg és közvetíti. A célkitűzés megvalósítása érdekében a hatszáz éves roma-magyar együttélés főbb történeti korszakaihoz kapcsolódóan készítettünk egy katalógust kiemelkedő roma személyiségekről, akiknek az életútja egy interaktív tananyagban kerül bemutatásra. Ezeknek a személyeknek a köre nem pusztán a történeti kutatás által fontosnak tulajdonított szereplőkre terjed ki, hanem a művészet, a tudomány és a sport területein tevékenykedőkre is. Ez a katalógus is elérhető a honlapon, amely a roma történelem oktatásának témakörében tartalmaz digitális tananyagokat középiskolai tanárok részére. Miután a mai magyar oktatási rendszerbe nem épül be szervesen a kisebbségekre vonatkozó új szemléletű tudásátadás, az interkulturális nevelés az egyes tantárgyak vonatkozásában valósítható meg. A honlapon nem csak kimunkált óratervek találhatók, hanem például dokumentumfilmek elérhetősége, „híres romákat” bemutató portrék, narratív szövegrészletek, és útmutató a digitális tanmenethez. Az egyes foglalkozások, úgy épülnek fel, hogy azok a Nemzeti Alaptantervben megfogalmazásra került témakörökkel megegyezőek, vagyis a foglalkozás a meglévő történelem tantárgy tananyagrészeinek feldolgozásához is hozzájárul. A fejlesztés keretei között, azoknak a történeti korszakoknak a feldolgozására, illetve óravázlatának kidolgozásra került sor, amelyek a magyarországi történelemben meghatározó jelentőségűek voltak és a roma társadalom szempontjából is meghatározó jellegűek. A foglalkozások felépítésben nagy hangsúlyt fektetünk arra is, hogy a diákok megismerjék a roma és nem roma társadalom kiemelkedő alakjainak életútját. A személyes élettörténeteken keresztül ismerik meg a fiatalok az adott történelmi korszakban betöltött szerepüket, történelmi jelentőségüket. Ezeknek a személyes sorsoknak a megismerése, a példaképek kialakításában is döntő jelentőséggel bír. A személyes portrék, nem pusztán a kiemelkedő történeti szereplőket jelenítik meg, hanem az ún., hétköznapi „hősöket” is. Mindezek az új tartalmak és oktatási módszerek azt a célt szolgálják, hogy az integrált nevelési folyamatot a multikulturális pedagógia gyakorlatát követve sikeresen lehessen érvényre juttatni a roma történelem oktatása terén is.

Irodalomjegyzék

Binder Mátyás (2009). A „cigányok” vagy a „cigánykérdés” története. Áttekintés a magyarországi cigányok történeti kutatásairól. Regio, 20. évfolyam 4. szám. 35–59.

Binder Mátyás (2013). A „cigány–magyar” együttélés változatai a magyar történetírásban In: Szuhay Péter (szerk.) Távolodó világaink: A cigány–magyar együttélés változatai. Bp., Magyar Néprajzi Társaság.15–24.

Dupcsik Csaba (2009). A magyarországi cigányság története. Történelem a cigánykutatások tükrében, 1890–2008. Bp., Osiris.

Feischmidt Margit (1997). Multikulturalizmus: kultúra, identitás és politika új diskurzusa In: Uő.: Multikulturalizmus. 7-29.

Feischmidt Margit (szerk:) (1997). Multikulturalizmus. Bp., Osiris-–Láthatatlan Kollégium.

Kotics József (2020). A cigány–magyar együttélés mintázatai. Bp., Nemzeti Közszolgálati Egyetem

Majtényi Balázs – Majtényi György (2012): Cigánykérdés Magyarországon 1945–2010. Budapest, Libri Kiadó.

Marsovszky Magdalena (2015). : Kirekesztök és kirekesztettek. Antiziganizmus Magyarországon, Rosa-Luxemburg-Stiftung Sachsen, Leipzig.

Nagy Pál (1997). A magyarországi cigányság történeti kutatásának aspektusai. Online elérhetőség: www.archiv.meh.hu/nekh/Magyar/NAGYp.htm (Letöltés dátuma: 2020. október 1.)

Nagy Pál (1998). A magyarországi cigányok a rendi társadalom korában. Kaposvár, Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola Kiadója.

Nagy Pál (2004). „Fáraó népe” A magyarországi cigányok korai története (14–17. század). Pécs, PTE BTK Romológia és Nevelésszociológia Tanszék.

Nagy Pál (2008). „Cigány csoportok és együttélési modellek változásai a Kárpát-medencében a 15–20. században”. In: Romák a történelemtanításban. Történelemtanárok 17. országos konferenciája. Bp., Történelemtanárok Egylete. 35–50.

Nagy Pál (2015). Ki beszél itt cigány történelemtől? In: CSERTI Csapó Tibor (szerk.): Alapirodalmak a hazai cigány, roma népességre vonatkozó társadalomtörténet, társadalomismeret oktatásához. Pécs, 2015. PTE, BTK, NTI, Romológia és Nevelésszociológia Tanszék. 50–127.

Oblath Márton (2006). A „cigány” kategória diszkurzív és történeti konstrukciója. Anthropolis, 3. évfolyam 1. szám. 51–60.

Rao, Aparno (Ed.)(1987): The Other Nomads. Peripatetic Minorities in Cross-Cultural Perspective. Cologne, Böhlau.

Torgyik Judit – Karlovitz János Tibor (2006). Multikulturális nevelés. Bp.

Tóth Péter (2006). A magyarországi cigányság története a feudalizmus korában. Pécs, Bölcsész Konzorcium.

Taylor, Charles (1997). Az elismerés politikája. In: Multikulturalizmus 124-152.

Willems, Wim (1997). In search of the true Gypsy. From Enlightenment to Final Solution. Frank Cass, London–Portland, Oregon.

[1] A cigány történelemre vonatkozó kiterjedt szakirodalomból csak néhány meghatározó munkára hivatkozhatunk: Rao 1987; Willems 1997; Binder 2009; Binder 2013; Dupcsik 2009; Nagy 1997; Nagy 1998; Nagy 2004; Nagy 2008; Nagy 2015; Tóth 2006.

[2] Itt elsődlegesen Nagy Pál a cigány – magyar együttélés minden korszakára kiterjedő könyveit és tanulmányait valamint Tóth Péter kutatási eredményeit említjük.