A könyv tartalmáról röviden:
Az etnikai együttélési helyzetek terepmunkára alapozott, majd három évtizede tartó antropológia vizsgálata során azt tapasztaltam, hogy a Kárpát medence multietnikus lokális közösségeiben a roma-nem roma interetnikus kapcsolatok minden esetben a szembenállásra épülnek, függetlenül attól, hogy románokkal, szászokkal, szlovákokkal, ukránokkal, vagy éppen magyarokkal élnek együtt. Ezzel szemben a nem roma etnikumok közötti együttélés során a stigmatizáló különbségtétel nem érvényesül, ott kezdetektől a komplementer kapcsolatviszony jellemző, amely a különbségeket ugyan fizikai és/vagy szimbolikus módon fenntartja, de elismeri és a sajátéval egyenrangúnak tekinti a másik etnikai csoport önálló létkivitelezési formáját. A könyv az elméleti-módszertani keretek és a történeti folyamatok bemutatását követően a roma-nem roma interetnikus kapcsolatok esettanulmányokon keresztül kirajzolódó mintázatait mutatja meg. Fő törekvése, hogy az akadémiai kutatás révén olyan gyakorlati értékű tudástartalmat állítson elő, amely közvetlenül hasznosítható ismereteket nyújt a romákkal szemben napjainkban is érvényesülő kirekesztés, stigmatizáció elleni küzdelemben. Két alkalmazott antropológiai projektet is bemutatok, ahol a kutatási eredmények városrehabilitációs és fejlesztési projektekben kerültek hasznosításra. A könyv a cigányok elleni emberevés vádját a kimérikus előítélet egy jellegzetes típusaként értelmezi. Az esettanulmányok során nem beszélek általában az eltérő etnikumok együttélésének kérdéséről, hanem azt a helyi társadalomtörténeti kontextusban, az etnikumok közötti kapcsolatviszonyok lokális beágyazottságában, folyamatosan alakuló, változó jelenségként értelmezem, a kapcsolati viszonyok performativitására, dinamikus kölcsönhatására és funkcionális szerepére helyezem a hangsúlyt.
