„Terep és szerep”

Tegnap került megtartásra a Néprajzi Múzeum „Párhuzamos valóságok” című programsorozatának negyedik, egyben záróprogrameleme.

A tematikus tárlatvezetés és a pódiumbeszélgetés fő fókusza ezúttal  a roma/cigány közösségek diplomával rendelkező rétege által betöltött értelmiségi szerepek és a velük kapcsolatos szerepelvárások voltak. A programelem elnevezését és témáját a kiállítás „Terep és szerep” című egysége inspirálta, amely elsősorban Erdős Kamill értelmiségi szerepére utal. Az 1950-es évektől eltérően a roma/cigány közösségek értelmiségi rétegének kialakulásával nem pusztán a társadalmi integráció célcsoportjaként jelennek meg, hanem olyan társadalmi szereplőként, akik maguk is értelmiségi szerepet töltenek be és/vagy aktív formálói az integrációs folyamatnak.

A beszélgetés meghívott vendége volt Kerekes Jónás Tímea szociálpolitikus, egészségügyi szakember, Orsós Julianna történész és nem utolsó sorban Ruszó András kulturális antropológus. Ezúton is szívből köszönöm nekik, hogy felkérésünket elfogadták.

A beszélgetés során – az időkeret betartása miatt – nem tehettünk kísérletet arra, hogy az értelmiségi szerepek minden fontos tényezőjét megvitassunk. A beszélgetés célja az volt, hogy meghívott vendégeink saját élettörténeteinek, belső értelmező nézőpontjainak, narratíváinak feltárásával a témakör néhány kiragadott elemét körbejárjuk. A témakör elemeinek kiválasztása nem szubjektív szempontok alapján történt, hanem azt a roma/cigány közösségek diplomás rétegére irányuló kutatási eredményeim határozták meg.

A beszélgetésben  kronológiai sorrendben haladva érintettük a  pályaválasztást, ehhez kapcsolódva a roma/cigány fiatalok értelmiségivé válását támogató szervezeteket és  a diplomaszerzést követően vállalt értelmiségi szerepeket és annak nehézségeit. A pályaválasztás vonatkozásában azt vizsgáltuk, hogy annak kiválasztásában szerepet játszik-e a roma/cigány identitás, hogy annak van-e etnikus vonatkozása. Itt fontos kiemelni, hogy nem a moderátor által vélt jelenségek határozták meg a pályaválasztás etnikus vonatkozását, hanem az, hogy maguk a beszélgetésben résztvevők azt annak ítélik-e vagy sem. A témakör megvitatásából az rajzolódott ki, hogy döntően az élethelyzet határozza meg a pályaválasztást. A roma/cigány fiatalok értelmiségivé válását támogató szervezetek vonatkozásában azt vizsgáltuk, hogy azok milyen szerepet játszanak a későbbi értelmiségi szerepvállalásban. Ez utóbbi esteben a résztvevők inkább a szervezetektől kapott értékeket, támogatást és annak identitásképző hatását emelték ki. A beszélgetés sokak számára legizgalmasabb része a diplomaszerzés után vállalt értelmiségi szerepek voltak. Talán ebben a részben rajzolódott ki leginkább, hogy résztvevőink milyen egyező, ugyanakkor több esetben különböző szerepvállalásokat rendelnek értelmiségi szerepeikhez. Ugyancsak kirajzolódott meghívott vendégeink narratívájából, hogy melyek azok a külső tényezők, amelyek döntően meghatározzák értelmiségi szerepvállalásukat és a többségi-, és sok esetben a származási közösség szerepelvárásait is. A beszélgetésben ugyan nem szenteltük külön egységet a  „köztes kitettség” kérdéskörének, ugyanakkor párhuzamosan mindvégig kifejezésre került az értelmiségivé válást követően a többségi közösségi-, és szakmai közösséghez, valamint a kibocsájtó származási közösséghez kapcsolódó viszony kérdésköre. Ennek kapcsán fontosnak érzem kiemelni, hogy az erről folyó diskurzusban korábbi időszakban jelenlévő narratíva, hogy a roma diplomások eltávolodóban vannak kibocsájtó származási közösségüktől vagy roma/cigány identitásuktól a beszélgetés alkalmával – és korábbi kutatási eredményeim alapján is – egyáltalán nem nyert megerősítést. Éppen ellenkezőleg, a beszélgetés résztvevőinek narratívái cáfolták ezt a leegyszerűsítő értelmezést. A „se ide nem tartozok, de még oda sem” a köztesség állapotának érzése, amelyet jómagam a „permanens liminalitás” állapotával írok le, valóban markáns jellemző a diplomás romák mobilitási útjában, ugyanakkor egyre erősebb tendencia a veszélyeztetett identitás megküzdési stratégiáiban a pozitív önkép kialakítása, a roma identitás újrafelfedezése, annak büszke vállalása. Elismerve azt, hogy a roma diplomások saját kultúrájától való eltávolodása egyes életutakban személyes döntés következményeként megjelenik. Ezúton is szívből köszönöm Szánási Józsefnek, a a „Közelebb – Roma magazin” szerkesztőjének a rendezvényről történtő forgatást és interjút és nem utolsó sorban a Borók Szabinának, a Dikh Média szerkesztő műsorvezetőjének a program népszerűsítését.

Az Erdős Kamill munkásságát bemutató „Istennel talállak, testvérem! – Cigány történetek című kiállítás” kurátorai: Schleicher Veronika, Gabriella Paréj, Péter Szuhay